Ahogyan minden évben, idén is elmentünk a bogácsi fürdőbe, hogy tábort verjünk két apartmanban, pancsoljunk a medencékben, megnézzük a helyi fesztiválokat, és egy kicsit együtt legyünk így a nyarat lezárandó.
Kifejezetten jó idő kínálkozott, és ennek nagyon örültünk, mert ez ebben az időben már nem menetrendszerű. Édua már hamarabb megérkezett a nagyszülőkkel, mi pedig a többiekkel az ő elmondása alapján kezdtük újra felfedezni a strandot (meg a kis éttermeket).
Tudomást szeretünk róla, hogy old timer felvonulás lesz a falu szélén a pincéknél, így elballagtunk arra, és mivel a szüreti fesztivál is erre az időre esik, összekötöttük a kettőt. Ott van ez a furcsa büfé is. Nem jött meg nagyon az étvágyunk tőle. :-)
Elsétáltunk tehát a pincékhez, és vártunk.. és vártunk... és vártunk. A szép idő és a finomságok hamarosan érdekességüket veszítették, így vissza indultunk. De ekkor, mikor elindultunk végre, megjelentek az első idős autók.
Először csak retro járgányok érkeztek, és nem voltak túl sokan, így egy kicsit csalódottan indultunk vissza, bár a gyerekek nagyon élvezték a sétát, a patakot, és az együtt bohóckodást. Aztán mikor tényleg az indulás mellett döntöttünk, és megfelelően messze jutottunk az úttól, akkor jöttek meg az old timer-ek igazán, de már nem láttuk őket eléggé. :-(
Az apartmanunk mellett pompás kis medence és tenisz pálya áll. Mindkettő nagy kedvenc. Tavaly a medence, mely fedett, de elgurítható az íves fedél, nagy szolgálatot tett, mert nem volt ilyen szép idő, és az esőben is kellemesen lehetett pancsolni. A tenisz pályát akkor korlátozott mértékben tudtuk használni, de most minden adta magát, és így mindenki játszott rajta egy kicsit.
Bálint például motorral. Az apartman házikóhoz enyhe emelkedésű rámpa vezet fel, ami pompás terepnek bizonyult a kis motorral való gyorsuláshoz. A kép bizonysága szerint, ez roppant jó móka volt !
A kis medence mindenkinek a kedvence. Nem nagyon meleg, de nem is hideg, így kényelmes bemenni, de nem fázunk kijönni sem. Főleg, hogy a nap verőfényesen sütött, és meleg volt. Órákig voltunk benn egy huzamban, és redősre áztattuk minden porcikánkat. Nagyokat játszottunk, és persze jól kimerítettük magunkat, amitől aztán senkit sem kellett biztatni egy hatalmas alvásra.
Noszvajon is valamilyen fesztivált tartottak, amin ismert fellépők énekeltek, de ami nekem sokkal érdekesebb volt, hogy a helyiek kirakták a saját készítésű portékáikat, és így nagyon sokan a lekvárjaikat, ami már a korábbi évek tapasztalatai szerit is nagyon érdekessé vált számomra.
Nagyszüleim a környéken laktak, és gyerek korom óta imádtam a kék szilvából készített lekvárt. Ilyent egyszerűen nem lehet kapni boltokban, és csak véletlen, ha valahol mégis találok. Biztos forrásról csak Ausztriában tudok, de mire4 hazaérünk onnan, már elfogy általában a cucc (kis túlzással), és elég drága is.
Szóval lekvárt vadásztam, és nem volt nagyon nehéz találni, mert minden második néni azzal vonult ki az utcára. Lehetett kóstolni is mindegyiknél, de nem jutottam messzire, én már vásároltam is. Eper lekvárt is vettem, de én a savanyúbb, vagy kevésbé édes megoldások kedvelőjeként inkább a szilvát preferáltam. Vettem is egy 8 kilós vödörrel (azóta már elfogyott, és után rendeltem egy újabbat). :-D
Este az Öreg Malom étterembe mentünk családilag, és nagyot falatoztunk a finomságokból, de már mindenki az alvás határán volt a sűrű program miatt, és a kaja kóma is csak erősítette a hatást. Így otthon már nem volt gond az alvással.
A következő nap sem telt másképpen, strandoltunk, és élveztük a helyi adottságokat. Bogács ugyan retro, de folyamatosan újítgatják, bővítgetik, és megvan a maga bája, nem is beszélve azokról a különleges lehetőségekről, melyek személyes élménnyé teszik őket. A családdal együtt pedig nagyon kellemes közös program, és nyár búcsúztató.
Kifejezetten jó idő kínálkozott, és ennek nagyon örültünk, mert ez ebben az időben már nem menetrendszerű. Édua már hamarabb megérkezett a nagyszülőkkel, mi pedig a többiekkel az ő elmondása alapján kezdtük újra felfedezni a strandot (meg a kis éttermeket).
Tudomást szeretünk róla, hogy old timer felvonulás lesz a falu szélén a pincéknél, így elballagtunk arra, és mivel a szüreti fesztivál is erre az időre esik, összekötöttük a kettőt. Ott van ez a furcsa büfé is. Nem jött meg nagyon az étvágyunk tőle. :-)
Elsétáltunk tehát a pincékhez, és vártunk.. és vártunk... és vártunk. A szép idő és a finomságok hamarosan érdekességüket veszítették, így vissza indultunk. De ekkor, mikor elindultunk végre, megjelentek az első idős autók.
Először csak retro járgányok érkeztek, és nem voltak túl sokan, így egy kicsit csalódottan indultunk vissza, bár a gyerekek nagyon élvezték a sétát, a patakot, és az együtt bohóckodást. Aztán mikor tényleg az indulás mellett döntöttünk, és megfelelően messze jutottunk az úttól, akkor jöttek meg az old timer-ek igazán, de már nem láttuk őket eléggé. :-(
Az apartmanunk mellett pompás kis medence és tenisz pálya áll. Mindkettő nagy kedvenc. Tavaly a medence, mely fedett, de elgurítható az íves fedél, nagy szolgálatot tett, mert nem volt ilyen szép idő, és az esőben is kellemesen lehetett pancsolni. A tenisz pályát akkor korlátozott mértékben tudtuk használni, de most minden adta magát, és így mindenki játszott rajta egy kicsit.Bálint például motorral. Az apartman házikóhoz enyhe emelkedésű rámpa vezet fel, ami pompás terepnek bizonyult a kis motorral való gyorsuláshoz. A kép bizonysága szerint, ez roppant jó móka volt !
A kis medence mindenkinek a kedvence. Nem nagyon meleg, de nem is hideg, így kényelmes bemenni, de nem fázunk kijönni sem. Főleg, hogy a nap verőfényesen sütött, és meleg volt. Órákig voltunk benn egy huzamban, és redősre áztattuk minden porcikánkat. Nagyokat játszottunk, és persze jól kimerítettük magunkat, amitől aztán senkit sem kellett biztatni egy hatalmas alvásra.
Nagyszüleim a környéken laktak, és gyerek korom óta imádtam a kék szilvából készített lekvárt. Ilyent egyszerűen nem lehet kapni boltokban, és csak véletlen, ha valahol mégis találok. Biztos forrásról csak Ausztriában tudok, de mire4 hazaérünk onnan, már elfogy általában a cucc (kis túlzással), és elég drága is.
Szóval lekvárt vadásztam, és nem volt nagyon nehéz találni, mert minden második néni azzal vonult ki az utcára. Lehetett kóstolni is mindegyiknél, de nem jutottam messzire, én már vásároltam is. Eper lekvárt is vettem, de én a savanyúbb, vagy kevésbé édes megoldások kedvelőjeként inkább a szilvát preferáltam. Vettem is egy 8 kilós vödörrel (azóta már elfogyott, és után rendeltem egy újabbat). :-D
Este az Öreg Malom étterembe mentünk családilag, és nagyot falatoztunk a finomságokból, de már mindenki az alvás határán volt a sűrű program miatt, és a kaja kóma is csak erősítette a hatást. Így otthon már nem volt gond az alvással.A következő nap sem telt másképpen, strandoltunk, és élveztük a helyi adottságokat. Bogács ugyan retro, de folyamatosan újítgatják, bővítgetik, és megvan a maga bája, nem is beszélve azokról a különleges lehetőségekről, melyek személyes élménnyé teszik őket. A családdal együtt pedig nagyon kellemes közös program, és nyár búcsúztató.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése