Mi voltunk az unokák, majd mi lettünk a felnőttek, a szüleinkből nagyszülők lettek, és nagyszülőinkből dédszülők. Rohamosan telnek az évek, és mi megpróbáljuk megtalálni az örömet, elcsípni a pillanat aromáját, még ha olyan nagyon gyorsan is illannak el.
Ebben az évben lett 60 Orsi anyukája, és az én apukám is. Ennek alkalmából természetesen egy kis ünneppel próbáltunk megemlékezni mindkettőnek a születésnapjáról. Jánoséról később, most Éváról írok, illetve a kis Ábelről, akinek ugyanekkor tartottuk a 70... :-) na jó, csak a 7. születésnapját.
 |
| Nagyi a már régóta ígért ékszer családot kapta Orsitól |
Anyósomék nem tartanak fenn nagy baráti társaságot, de a család bensőséges. Így tehát bensőséges családi körben telt az ünneplés.
Elmentünk egy közeli étterembe, amely az erdő szélére épült, és igen barátságosan fogadtak bennünket, a gyerekeket játékokkal foglalták le, így mi is ehettünk, sőt, még ajándékokat is kaptak. Finom volt az ennivaló is, így a pátyi Fenyves Csárdát tudom ajánlani.
Otthon aztán énekkel, ajándékokkal, és persze plafonig tartó tüzijátékkal fűszerezett tortával köszöntöttük az ünnepelteket.
Marci persze szokásához híven zokon vette, hogy ŐŐőő nem kapott ajándékot, hiszen neki minden esetben kapnia kell valamit, amikor másnak szülinapja vagy hasonló van.
Azért megbékélt a sorsával, amikor kiderült, hogy van némi részesedése Ábel tortájából. :-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése