Elég sok idő telt el augusztus 29 után, hogy mindenki hazaérjen a nyaralásokból, vagy a külföldi tartózkodásából, hogy édesapám 60. évfordulóján összejöjjenek, és együtt lepjék meg Jánost.
Gondolom, ha dátumon tartottunk volna egy ilyen trükkös, titkos összejövetelt, akkor hamarabb lebukunk, de így teljes volt a meglepetés.
A család mellett kollégák, és a baráti kör egy hányada is eljött, és együtt énekeltünk a meglepett szülinaposnak. Torták, italok, muzsika fogadta, és percekig nem tért magához.
Általában ő szervezi az eseményeket, és ő az, aki az utóbbi időben mindenkinek más és más torta készítésével csillogtatja meg tudását, de ezúttal akasztották a hóhért, és ez szokatlan szerep volt.
A pátyi étteremben a felső szinten a külön teremben a gyerekek többféle játékot találtak, és azokon hosszan játszottak, de ugyanekkora örömet jelentett nekik a sötétben való sikítozás a szomszédos teremben, és a tolóajtó húzogatása is.
Az étterem jelentősebb attrakciója viszont a bowling pálya volt. Annak idején napokat egész töltöttünk Szentendrén, szüleim kiterjedt baráti társaságával egy eldugott, koszos kis szocreál kocsmában, ahol fillérekért lehetett tekézni. Nagy volt a vidámság, viccelődés, iszogatás, eszegetés.
Sajnos bezárt az a hely, és azóta csak a méregdrága plaza bowling helyek maradtak. Vicces, hogy míg Amerikában ez inkább a munkás osztály sportja, nálunk a tehetőseké lett...
Minden esetre jó volt felidézni a régi összejöveteleket, és ezúttal golyóba dugott ujjal, fotocellás pályán, sematikus kijelző helyett monitoron, csilingelő telefon hangok helyett polifónikus dallamok mellett ünnepeltünk célba hajigálás mellett.
Ja, és egy generáció shiftelődött. Akkor mi voltunk olyan dugó janik, mint most a mi aprólékaink, akik terpeszállásban próbálják elgurítani a tonnás golyót.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése