Elhatároztuk, hogy felfedezünk ezt-azt Itáliában a családdal, egy kis sátrazás keretében.
Kiválasztottunk pár szimpatikus kempinget.
Az első Toszkánában volt, ahol csodás tájakon vándorolhattunk.
Már Sarteano is különleges hely volt ahol sátrat vertünk. A középkori vár és régies, falusias, családias hangulatával elvarázsolt.
Szerencsére a hatalmas autónk, tetőcsomagtartónk, bringatartónk lehetőséget adott, hogy nagyon komfortos nyaralásunk legyen.
Óriási sátrunkban kényelmesen elférve, hűtővel és tűzhellyel felszerelt konyhával, otthon éreztük magunkat.
Ugyanakkor megmaradt a mobilitásunk, és minden más nap máshova tudtunk kirándulni.
A páratlan napokon pedig "otthon" maradtunk, és élveztük a medencéket, és a camping adta lehetőségeket.
A városok ebben az országban sem rabolták el a szívünket, talán csak Monteriggioni volt kivétel... mondjuk az nem is város.
Firenze, Siena, és pár másik település nem hagyott mély nyomokat bennünk, maximum a pénztárcánkban.
A bringázás viszont állandó jó lehetőség volt a barangolásra, és a mókázásra is.
Meglepő módon éppen ottlétünkkor történt az európai Quidditch bajnokság, melyet karnyújtásnyi távolságból élvezhettünk.
Éppen a Harry Pottert olvastuk a gyerekeknek esténként, így aktuális volt az élmény.
Toszkána nagyon bejött, sok különleges helyet találtunk, és biztos vagyok benne, hogy még töredékét sem sikerült rendesen felfogni, meglátogatni.
Különleges tájakon, csodás ízeket, és pompás kalandokat élhettünk át együtt.
A gyermekeink már elég nagyok, hogy tényleg élményt jelenthessenek ezek az utak együtt, és jókat beszélgessünk, énekeljünk, viccelődjünk út közben.
Ennél az étteremnél pl. egy idős házaspár apró kis konyhájában lehettünk szemtanúi az ebédünk elkészülésének.
Ugyan semmit nem értettünk egymás nyelvéből, mégis befogadott az életes korú házaspár, és nagy vidáman invitáltak minket, és magyaráztak a gyerekeknek mindenről.
Az étterem ugyanakkor különleges panorámát nyújtott a meglepő megjelenésű városkára, Pitiglianora.
Saturnia is meglepően jó volt. Ingyen volt, a termál vizet különleges, teraszos kőzet képződményeken élvezhettük, és még sem volt nagy a tömeg.
A gyerekek nagyon élvezték, így Bálint sokat búvárkodott, Marci pedig megmászta az összes lépcsőt, felfedezve a forrás buzogó részét is.
A toszkán dombok varázslatosak, és nehezen elérhető helyekkel bővelkednek, így még sok látogatást megérnek majd a jövőben.
Az utazásunk második felében tovább utaztunk Olaszország déli részébe, Nápoly mellé, hogy azon a részen is kóborolhassunk kicsit.
Az új campingben új élmények vártak. Az ország ennek a része teljesen más. Mintha egy eltérő nemzet területén lennénk.
A gyerekek a korábbi évekkel szemben már nagyon tudták élvezni a tengert is.
Noha az olasz tengerpart nem olyan csodás, mint sok másik hely ahol már szerencsénk volt járni, mégis a homok, a napsütés és a hullámok nagy örömet okoztak.
Nem volt túlzottan sok ember sem a parton, puha homokos föveny várt, és a camping saját területeként, nem is kellett nagyon messzire menni, hogy élvezhessük a habokat.
Sikerült szép képeket fotózni, és jól érezni magunkat ezekben a pillanatokban.
Gyűjtöttünk csigát, kagylót, építettünk homokvárat, rajzoltunk a homokba, és kiderült, hogy Bálint nem csak olvasni tanult meg magától, de írni is tud.
Ugyan a camping nem volt olyan szép és kulturált mint az előző, de ebben is volt sok medence, amit a gyerekek imádtak.
Minden második nap itt is helyben telt el, és messze nem sikerült kihasználni a hely adta lehetőségeket.
A páratlan napokon viszont itt is túrázgattunk. Autóba vágtuk magunkat, és híres helyeket igyekeztünk felfedezni.
Így jutottunk el a Vezúv lábához, hogy a lenyűgöző Pompeit is megtekinthessük.
Ez pedig egy olyan romváros, ahol megérint a történelem. A könyvek esélyt nem adnak a valóság megértésére.
A hihetetlen minőségben fennmaradt épületekben barangolva, festményeken és faragványokon álmélkodva, igazi időutazásban vehettünk részt.
Az idő szerencsére jó volt, de ezen a napon a forróság nehezen elviselhetővé fokozódott. Szerencsére sok helyen lehetett inni... meg bevizezni mindenünket, hogy túléljük.
Sajnos itt sokan voltak, de szerencsére nem mindenhol. Sokat kóboroltunk a városban, és csodákat fedeztünk fel újra.
Alaposan elfáradtunk, és jó volt visszaülni a klimatizált autónkba. Felkerekedtünk, hogy eljussunk Amalfi környékére.
A vészesen meredek, és hihetetlenül cikk-cakkos és szűk szerpentinen haladva szemtanúi lehettünk a hegyoldalon gyúlt bozót tűz oltásában is.
A hihetetlenül keskeny úton alig fértünk el egy menetrend szerinti busz mellett. Leparkolni pedig hosszú tíz-kilómétereken keresztül nem volt esélyünk, ezért sok híres városkán egyszerűen át kellett menjünk.
Később aztán sikerült mégiscsak megállni, leparkolni, és csillapítani az addigra öldöklő farkas éhségünket.
Eltelt a nyaralás, sok élmény és öröm kísérte végig. Nagyon jól éreztük magunkat, igazán sikeres volt.
Hazafelé még megpihentünk fél úton Velence mellett, és megmutattuk a porontyoknak a vízivárost, a gondolák, hajó buszok és hidak birodalmát.
Átbuszoztunk Buranoba is, ahol a színes házak és kisebb számú turista sokkal jobb esélyt ad az álmélkodásra, és kicsit lelassulni a velencei tömeg után.
Nagyot ebédeltünk, és hosszan sétáltunk a régi házikók színes utcáin. Sok fénykép készült, és a porontyok is nagyon élvezték.
Aztán csak eljött az este és a fáradtság, mely letörte a lelkesedést, és haza vezényelt bennünket.
Végletesen megpakolt, megbízható autócskánk haza hozott bennünket minden felszerelésünkkel és gyermekeinkkel együtt még aznap, és hosszan élt még bennünk a sok átélt kaland és szépség.
A sok fénykép mellett videót is sikerült készíteni az eseményről, mely
megörökít sok helyzetet, melyet képekben nem lenne olyan egyszerű
visszaadni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése