Már nagyfiúnak éreztem magam, amikor megszületett az unokatesóm. De már ez is jó régen volt.
Méltánytalanul keveset találkoztunk, és gyakorlatilag lemaradtam az ő cseperedéséről.
Ezért jó meglepő volt látni, hogy milyen nagy és szép lány lett.
Megtiszteltek a lehetőséggel, hogy mi készíthettük el a karikagyűrűjüket,
és készíthettünk róluk sok jó fényképet is, hogy megörökítsük a nagy napjukat Gáborral.
Szegény feleségem egyedül húzta az igát a szombati nyitva tartásunk miatt, így ő lemaradt.
Tesómék is hazajöttek Londonból, és a gyermekeim unokatesói megjelentek.
Így aztán össznépi örömmel vehettük körbe az ifjú párt.
A végére pedig befutott az én ifjú párom is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése