A repülés kellemes volt, leszállva Dubaiban hatalmas és csillogó csarnokokba jutottunk, fényképeztünk vagy fél órán át, mire a kijárathoz értünk, de nem volt gond, még 3 óránk volt a busz indulásig Abu-Dhabiba, ami 2 órás út, de az Emirates azt is ingyenesen biztosítja. A kiléptetésnél nagyon kedvesek voltak, nem azt mondták, hogy a vám arra van, hanem betettek egy nagy golfautóba, és oda vittek. Ott vidám vámtiszt fogadott, és rövidesen kiderült, hogy az ékszereket így nem tudják beengedni az országba, mert a papírok nem elég jók nekik. Gondoltam: rajtam nem fogtok ki, megkerestem Sugit, hogy adja ide a konnektor átalakítót, de ez a feladat nem volt olyan egyszerű a csarnokban. Aztán nem jött valamiért a delej, aztán nem kapcsolt be a gépem, aztán nem találtam fotókat, aztán nem volt hol kinyomtatni, aztán mikor minden kész volt, nem volt mégsem jó nekik, és előlről kezdtem az egész listát, így lekéstük a buszunkat is. Mintegy 10 óra alkudozás után az új listát elfogadták. Az összes ékszert egyenként lemértük zacsiból kivéve, installációról leszerelve, külön számolva, stb. Már a reggeli busz is elment, a következő pedig csak este indult, ami a kiállítás miatt már késői lett volna. A végén még újabb problémát is kitaláltak, ami miatt megint úgy nézett ki, hogy egyáltalán nem fognak beengedni minket, de szerencsére végül megoldottuk. Aztán kiderült, hogy le kell tenni az ékszerek után kauciót, ami messze több volt, mint a kártyámon a limit, és helyi Dirhamban, szóval megint rohangásznunk kellett, hogy több kártyával kivegyünk minden pénzünket, és az szinte az összes készpénzünket is. Az egész éjszakai virraszt ás és a megelőző idegeskedések (a korábbi opál kiállítással együtt) nálam betették a kaput. Megfogadtam, hogy ez volt az utolsó ilyen kapkodós helyzet. Nem voltam túl jó bőrben. És még szállásunk sem volt, amiatt is lehetett aggódni, ezért megkértem az expo szervezését, hogy segítsenek ki (többször hívogattak aggódva, hogy hol vagyunk, mi van már).
Végre elindulhattunk. Fogtunk egy taxit, aki 500 Dirhamért (25e Ft) el tudott volna vinni Abu-Dhabiba. Ez egy picit több volt, mint az ingyen, de megalkudtunk 450-ben végül, és egy nagy egyterűvel elindultunk. Ekkor kaptam a hírt, hogy van már szállásunk, jól körül írva, hogy kb. merre, plusz telefonszám. Hát Dubait látva nem estem seggre, a homokkal keveredő levegő miatt az ég szürkésbarna volt, a város pedig egyetlen nagy építkezés, ami miatt egy kaotikus lélektelen helynek tűnt. Az út amire rákanyarodtunk, egy 2x6 sávos gyorsfogalmi, végig beépítve. Gyorsan elszálltak az illúzióim, hogy látom majd a sivatagot. 2 órát utaztunk, nagyon sok autó. Jellemzően mindenki 6000 köbcentiméteres V8-as terepjárókkal nyomja, de vannak ennél kisebb vagy nagyobb autók is, de Renault Cliohoz hasonlók… Az út végig egy monoton tájon haladt. Láttam arab stílusban épített panelt, és nagy tömbházak, felhőkarcolók keretezték az utakat, amire nagy szükség van, amikor minden felé baromi nagy a terület… Mindegyikbe megpróbáltak belevinni valami különlegeset, de összhatásában egy nagy unalmas stílustalan város érzetet keltő nyomasztó tömeg volt. Abu-Dhabiban aztán a forgalom megállt, és hat sávban arasztoltunk. Idővel aztán elértünk egy olyan környéket, amit sejtettünk, hogy a hotel közelében van, de mivel az egész környék egy nagy építkezés volt, a tegnapi utakon már épületek nőttek ki, és így jobb volt felhívni a hotelt, akik elmagyarázták vonalban, hogy most jobbra, most balra. Érdekes, hogy az arab mellett annyira az angol a közös nyelv, hogy az arabokat is sokszor egymás közt angol társalgáson kaptam, és ebben az esetben, a taxiban láttam először ezt a jelenséget.
Na, megérkeztünk. Szép nagy hotel, előtér elegáns, rettenetesen drága szállás (nekem), de Abu-Dhabiban minden szállás nagyon sokba kerül. Persze nem találták a szobánk foglalását, de már nem érdekelt, csak ültem és néztem magam elé a 10 fokban, hiszen légkondi volt, mint mindenhol egyébként, és az arabok nem tudják, hogy a meleg a jó, hanem azt hiszik, hogy a hideg, így aztán folyamatosan fagyasztják a helyiségeket, s ez elég kényelmetlen. Később megkaptuk a szobánkat, ami korrekt volt, de semmi extra. Leszórtuk a cuccot, és már indultunk is a kiállításra. Pihenni vagy hasonló, nem volt idő.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése