Ebédig elég sok mailre kellett válaszoljak, főleg, és egy megrendelés részletei is körvonalazódtak, így volt elfoglaltságom. Stoiantól szobára kaptunk ebédet, de meglepő módon elkezdett a reggel még kérlelhetetlenül szakadó eső is csillapodni, és úgy döntöttünk, hogy rövidesen mégiscsak felkerekedünk, és megnézzük a viharos szél korbácsolta hullámokat.
A városban azzal kezdtünk, hogy kiváltottunk még egy kis zsét, hogy legyen mára, és holnapra, majd ennek egy kisebb hányadát el is költöttük szuvenyírek vásárlására, és mindenki kapott apróságokat. Anyu egy nyári rongyot, ami nagyon megérte, mert utána hosszan ölelgetett, és ígérte, hogy ebben a ruhában lefényképezhetem (egyébként nem öröm neki a modellkedés), a gyerekek megakapták első karóráikat, Marci Pókembereset, Édua WinX Clubosat (lányos mese), én pedig 4 ceruza elemet a vakumba, szóval mindenkinek meg volt az öröme.
Ez után elmentünk a –most szinte üres- homokos partra, és hosszan csodáltuk a nagy hullámokat. Levettük cipőinket, és feltűrtük nadrágjainkat, de még így is vizesek lettünk fenékig az esetenként messzebbre is kifutó hullámok, lábunkon felfröccsenő habjain. Ugyan az ég nem volt tarka, és a nap sem sütött ránk, de ennek ellenére is sok képet készítettem az eseményről. Többen is így voltak ezzel, akik erre tévedtek, fotóztak is. Kár, hogy a kamerát épp otthon hagytam, mert így a robaj és a mozgás nehezen érzékeltethető a fotókon.
Ezek után ismét elmentünk az óváros felé. Két oka volt. Az egyik, hogy a léghokival még egy játékot ígértem annak idején a gyerekeknek, ami most is nagyon sikeresnek bizonyult, csak kár, hogy Marcinak annyira kellett pisilnie, hogy nem tudta befejezni, és nagyon szomorú volt, hogy mire visszatért, már vége lett.
Innen az óváros sziklaszirtjeire épített sétány felé vettük az utat, és figyeltem, hol lehetne jó képet csinálni alant Orsiról, lobogó ruhával, de ilyen turistáktól benőtt vidéken sem a part nem olyan steril, sem a fesztelen fényképezgetés nem adott, a gyerekeket sem tudtuk volna hova tenni, és az időjárás sem adott alapot egy szép képnek, szóval végül hagytuk az egészet.
Viszont eljutottunk ahhoz a régi erőd faldarabhoz, aminél földalatti barlang félére hívták fel a figyelmemet, de sehogyan sem találtuk. Viszont leltünk érdekes lőréseket a falba rejtett járatokban, ahol lehetett egy kicsit kalózosat játszani, majd romokat és egy 2600 éves (? asszem) kutat is, és fégül még egy modern, de annál izgalmasabb fagyizót.
A jégkrém kitartott az óváros bejárataként funkcionáló kis térig, ahol indián zenészek miatt, egy rozsdás vasmacska megmászása kedvéért, és egy buzogánydobáló zsonglőr produkciója miatt kellett időznünk. Ez utóbbi tényleg érdekes volt, és a gyermekeink lelkesen tapsoltak a szinte kizárólag nekik tartott produkció minden egyes felvonása után, sőt még pár sztotyinkát is elhelyeztek a mutatványos kalapjában.
Hazaérve első utunk az eddig méltánytalanul mellékelt fitnesz terembe tartott, ahol indulás előtt közvetlenül: billiárd asztalt találtunk, és elkezdtünk egy meccset. A gyerekeknek nagyon tetszett. Mikor visszaértünk, először ismét billiárdoztunk, majd dartsoztunk, majd kipróbáltuk a futópadtól a súlyzó gépeken át a szoba bicajig mindent, majd a tető napozón fúvattuk a hajunkat a viharos szélben, és végül vacsora csatásat játszottunk. Meg volt a mai napi élmény adag mégiscsak. Reméljük holnap, a búcsú napján még lesz napsütés és pancsolás így utoljára !
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése