Balatonfüredi hétvége...

Orsi lement a gyerekekkel és Évivel Füredre egy pár nappal korábban mint én tudtam volna csatlakozni. Nagymamáéknak saját nyaralója van ott, és Orsiék családjukkal együtt, igen sok időt töltöttek ott minden nyáron, így gyermekkori emlékek sora tör rájuk, és ismét és újra vissza vonzza őket. A kert, az utca, ahol nagyokat lehet bringázni, a sétány, a móló, a strand, mind egy kupac program és élmény lehetőségét nyújtja most az én gyermekeimnek is.

Én csak szombaton tudtam utánuk menni motorral. Összekötöttem egy kis túrával az autópálya kihagyásával, de pont akkor mentem, amikor a díszmotor találkozó volt Alsóörsön, így szó szerint több volt az utakon a motor, mint az autó. Szép idő volt, és megérkezve nagyot sétáltunk a parton (szokás szerint).

Másnap Orsi volt osztálytársáékat látogattuk meg, akiknek az iskola évek után múló évek alatt lovardájuk lett Füredtől nem messze, csodálatos dombocskákkal, ligetekkel övezve. A srác lovas íjászatot oktat, és mi is így készültünk, de végül az íjászat elmaradt, csak beszélgettünk, és meglovagoltattuk az összes gyereket, meg engem :-)

Gábor és Évi (Orsi két tesója) is velünk volt. Gábor hozta Ábelt is. Az uncsitesók nagyon elvannak együtt, ahogyan annak idején Orsiék ugyanígy voltak az ő uncsitesóikkal. A lovaglás után a strandot látogattuk meg.

Ábelnek nem régen született öccse: Simon, aki egyre szebb, kerekebb, és kommunikatívabb. Érdeklődve pillogott a tájra, és a gyerekek örömmel incselkedtek vele.

A strand persze olyan jó hely, mint a mi gyerek korunkban, csak kicsit más felszereltséggel, de ugyanaz most is. Lehet apró fánkot kapni, lángost, kürtős kalácsot, fagyit, de van hinta, vízibicikli, játszótér, gumimatrac, és víz, nem is akármilyen: a Balaton... bár azt kell mondjam, hogy a gyermekeim ennek az ízére még nem éreztek rá.

A vízibicikli mindenképpen a legnagyobb móka volt. Gábor olyan energiákkal tud bohóckodni, amilyent magamból már nehezen szednék elő. A gyerekek védelmezték a várat a szörny elől, aki a legfurcsább pózokban bírt a vízbe bucskázni a várvédők csapásaitól, és ez a bérlés teljes idejére szóló fuldokló kacagást jelentett kicsiknek és nagyoknak egyaránt.

A strand után úgy döntöttünk, hogy kimegyünk a Koloska völgybe, ahol a forrás mellett, és az erdő szélén több szalonna sütő helyet alakítottak ki, hogy kényelmesen és kulturáltan tudjanak az emberek piknikezni.

Mázlink volt, mert egy csapat előttünk szedte a sátorfáját, és felajánlották nekünk a tüzüket, így azonnal kezdhettük az előre bepácolt húsok nyársra fűzését, és pirítgatását.

Tehát annak ellenére, hogy nem voltunk egyedül, mindenkinek jutott hely is, tűz is, és igazán kellemes volt a sütögetés. A gyerekek a magunkkal hozott bicajokkal közben nagyot kerekeztek. Nyaktörő tempóban gurultak le az enyhe lejtőn fékezés nélkül, és úgy vágtattak el a mellettünk focizó csapat tagok közt, hogy azoknak idejük sem volt felfogni az elhúzó srácokat.

Sajnos simán otthon hagytam az akku töltőmet, és rámtört a pánik, amikor állandó kapaszkodómból kifogyni látszott az áram. Mindenképpen megoldást kellett találjak, hiszen ott volt még a hétfő, amikor újabb programokat terveztünk, és tudtam, hogy vergődnék fényképező nélkül. :-) Szóval rácsörögtem Tibire, fotós barátomra, hátha tudja, hogy melyik fotósnak van hasonló töltője, mint nekem a környéken. Kiderült, hogy ők meg Tihanyban vannak Zitával, és nála van töltő, így összefutottunk velük is.

Ennek az eseménynek lehetett eredménye ez a kép, amin végre kiderül, hogy a gyermekeimnek apjuk is van. :-) (Köszi !) Átjöttek Füredre, és nyaltunk egy fagyit együtt. Tibi nagylelkű a lányokkal. Éduát megajándékozta egy szép lányos papuccsal, így lefizette a hercegnőt, aki így meggyőzhetővé vált egy pár közös képre.

Másnap felkerekedtünk, hogy a füredi szomszédunk kalandparkját meglátogassuk Tihany alatt. Az erdei kalandparkban nem volt túl sok gyerek pálya, de azokat mind kipróbáltuk oda-vissza, és a végén kiderült, hogy mindezt ingyen. Így még édesebb volt az élmény. :-)

Aztán Tihanyban sétáltunk egy rendeset. Elég nagy volt a hőség, és nehéz volt ingyenes parkolóhelyet találni. Meglátogattunk egy kis étterem félét a belső tó mellett, aminek nagy játszótér szerű kertje van, és a gyermekeink nagyon élvezték. Kis patak, füves domb alá épített étterem, drótköteles csúszda, játékok, tavacska, terebélyes fa törzse köré épített asztal/pad, stb. hangulatos.

Végigjártuk az apátságtól a víz felé néző sétányon keresztül a túristáknak kialakított sétányt, fesztivál is volt, minden árusnál megálltunk, apróságokat vettünk is. Bálintnak szélforgót, és hasonlókat.

A srácok kipróbálták a visszhangot, de nem voltak elég hangosak. :-) Emlékszem Gábornak pár évvel ezelőtt azért sikerült megszólaltatni a rejtélyes hangot, de torka szakadtából üvöltött hozzá.

Édua kapott arcfestést.

Tihany után visszamentünk Füredre, sétáltunk még egy közöset, vattacukor, kavicsdobálás (Bálint inkább kavics gyűjtés vonalon erős).

Később aztán hazamentünk, ahol én fájó búcsút vettem a szeretett sarjaimtól és a csinos gyártósortól, és visszakucorodtam a paripám nyergébe.

Páty felé rúgtatva eltűntem a horizonton, és lassan a sötét vette át az uralmat a szikrázó nap végén. Így múlt el a közös hétvége Füreden.

Kár, hogy nem lehettem többet a családdal, de már nem kell sok idő, és megyünk a hosszú közös nyaralásra Montenegróba.