Sárvári kikapcsolódás

Már nagyon várták a srácok, hogy elmenjünk a sárvári pancsiközpontba, ahol ezerféle csúszda, medence, és sokféle szórakozás vár. Tibi barátom ismerősénél foglalt nekünk apartmant, ami nagyon kultúráltnak, és tágasnak bizonyult, így külön szobát kaptak a nagyok, és mi is, volt kis konyhánk, és fürdőnk, tornácunk, grillsütőnk, a bejárat pedig a fürdőtől 100m-re nyílt, szóval nagyon tetszett az alap felállás.

Menetben csodás időnk volt, és nyalogattam a szám szélét a tengernyi repcemező láttán, amire már jó előre rákészültem ruhákkal és kiegészítőkkel, hogy pompás képeket készítsek majd.

Még egy dolog volt amire készültünk, az Anyák napja. Az oviban Marcika verset tanult, rajzolt, Édua pedig szívhez szólót barkácsolt a vers mellé. Kitaláltam, hogy elmegyünk anyunak virágért Anyák Napja reggelén, és egy kis köszöntő dalt is tanítgattam a gyerekeknek, amit még a nagymamám tanított nekem.

A 3 órásnál rövidebb utazás alatt csak ígérgettünk, hogy milyen pompás is lesz, és amikor megjöttünk, a gyerekek már nagyon fel voltak spannolva. Sajnos aznap már nem mentünk, hanem vacsoráztunk egy étteremben, ahol összetalálkoztunk Tibivel, Zitával, Rolanddal, akik éppen egy esküvőt fotóztak. Másnap reggel viszont már indultunk is pancsolni.

A gusztustalan beton hotel mellett a fürdő igen szép, kellemes látvány bentről is. Tiszta, modern, hiszen most épült csak a sok beltéri fincsiség. Nagyon sok rész szól ezen a kupolás részen a gyerekeknek, hullám medence, csúszdák sora, élmény medence, baba medence, gyerek szauna (változó színű csillagokkal a mennyezeten), baba játszóház, stb.

A víz hőmérséklete is igen jó volt, nem menekültünk a hidegtől, de túl meleg sem volt, így nem féltünk a fertőzésektől, gombáktól, és hasonlóktól. Tetszett, hogy napjában többször is ellenőrzik a vizet, és a gyerekek is megtalálták az elfoglaltságukat, így nekünk sem kellett nagy erőket feszíteni annak érdekében, hogy mindenki jól érezze magát.

Nyugalom volt, kevés látogatóval, valószínű a korai szezon okán, de ha hétvégén kevesen voltak, gondolhatjátok, hogy hétfőn szinte üresen tátongott a fürdő.

Azt a játékot használtuk amit akartunk, és oda mentünk ahova kedvünk tartott, úgy, hogy szinte, vagy teljesen egyedül voltunk. Miénk volt az egész !!!

Az étterem volt az egyetlen gázos rész, normális menza, főleg idegen nyelv hangzik, a kaja mégis ízetlen, drága, olcsó utánzat...

Az idő rosszra fordult. Este már úgy szakad az eső, hogy alig tudtunk éttermet keresni magunknak (ha már minden zárva volt vasárnap, majd másnap, május elsején is). Szaladva támadtunk meg egy mediterránnak kikiáltott étkezdét, ami helyes volt, de nem igazán hozta a mediterrán feelinget. Jót ettünk, és fagyiztunk is, így mindenki irányba került így estére.

Tibi még átjött este, és mesélt a május fáról amit állítanak az éjjel a helyi barátok a helyi barátnőknek. Szántam őket, hogy mindezt esőben kell, és sorjázó nehézségek mellett, de nem tudtam végül segíteni a három gyermek altatása és az ezzel járó problémáink miatt.

Reggel kellemesebb időre ébredtünk. Hűvös volt, de nem esett. Mivel anyu még aludt, de a nagyok már felébredtek, mi gyorsan felöltöztünk, és elmentünk reggelit, illetve virágot venni. Menet közben gyakoroltuk az anyák napi dalt, és volt rá időnk, mert alig találtunk valamilyen nyitva tartó üzletet. Végül csak beszereztünk mindent, és hazatértünk. Kicsivel később anyuék is felébredtek, és megtörtént minden meglepi előadása. Dal, vers, ajándékok. Anyuci olvadt és szorongatta méhének apró kedves gyümölcseit. (Tudom, hogy nyálasan hangzik, de olyan kedves jelenet volt, hogy ilyenkor az ember csak mosolyog és könnyezik.)

Ezen a napon már tudtuk, hogy mit merre találunk, de még kevesebben voltak, így még könnyebben hozzájuk fértünk. Bálint főleg a zöld babaházban szeretett játszani, ahol a csengő valóban szólt, és lehetett nyitogatni az ajtókat és az ablakokat, de örömmel nézte a melegedőben is (baba szauna) a mennyezet fényeit. Édua vízibolha, és Marcival nagyokat versenyeztek a csúszdák felé.

Jó lett volna a kültéri részeket is kipróbálni, de ahhoz még hűvös volt. Azért egy kicsit kiúsztunk a beltérivel összekötött medencéből, és mentünk pár kört a lusta folyón, de ezeket inkább majd nyáron.

Aztán eljött a hétfő délután, és felkerekedtünk hazafelé. Indulás előtt még megálltunk egy kis gyümölcsért, és ez nagyon jó döntésnek bizonyult. Mivel éppen csak indult az eper szezon, de sikerült az év legjobb eprét megtalálni. Három hüüüüümmmm-öset. :-)

Szóval Sárvár megér pár napot, és nem is egyszer. A gyerekeknek eddig talán ez volt a legjobb hely egy kis kikapcsolódásra az országban. Asszem jövünk legközelebb is. :-)