Először az Anna, Peti, Gergő című mesekönyv sorozat egyik kötetében hallottunk a Repülőgép Emlékparkról. Mivel nálunk is ugyanolyan korúak, és neműek az aprólékok, mint a könyvben, a neveket megváltoztatva, mi Édua, Marci, Bálintként olvassuk fel a történeteket.
A gyerekek úgy fogalmaznak, hogy ők a szereplők, és minden este más és más mesét választhat mindenki. Az így megismert, és gyakran ismétlődő kedvenceket már fejből tudjuk. Az egyik ilyen a Repülőgép Emlékparkban tett látogatás.
Esetenként mi is túrákat teszünk Bartos Erika által megírt könyvek történetei alapján a gyerekekkel, mert poén. Az emlékpark viszont kiemelkedő jelentőségű. Marci fiam nagyon vágyott ide, és azt határoztuk annak idején, hogy a szobatisztaság jutalma lesz ez neki. S el is jött a pillanat.
Most viszont Bálintnak ajánlottuk fel ezt a lehetőséget, és ennek is beérett a gyümölcse. Így tehát útnak indultunk egy meleg tavaszi napon, hogy megnézegethessük a veterán reptéri járműveket és eszközöket.
Édua otthon maradt, hogy meglepetéssel köszöntsön bennünket ha hazaérünk, így a fiúkkal vonultunk ki a nagy füves múzeumhoz.
Persze mindent megmásztunk, mindent kipróbáltunk. Az össze repcsire felmentünk, és amelyikek nyitva voltak, abba jól bele is szálltunk.
Nem volt ez másképpen az utasokat szállító busszal, a helikopterrel, a radar állomással, a vontató autóval, és minden mással. Bálint ugyan kicsit félt egyiktől-másiktól, de érdeklődése legyőzte a félelmeit.
Volt amit nagyon élvezett, de a sötét és szűkös részeket kerülte. Marci mostanra nagyobb lett, és kipróbált minden ijesztőnek ható kis üreget is.
Főleg, hogy a korábbi alkalommal nem voltak a pilóta fülkék nyitottak, és nem tudtunk elmélyülni a kapcsolók mélységeiben.
Az emlékpark látogatása után az az érdekes ötlet jutott eszünkbe, hogy valahogyan meg kellene nézni a működőképes repcsiket is.
Akkor jutott eszembe, hogy a reptér egyik komolyabb vezetője az ismerősünk, és őt kérdeztem, hogy adjon tanácsot.
Segített is. "Ránk szabadított" egy "Spottert", ami az olyan fanatikusokat jelenti, akiknek a repülők megfigyelése, a rádiójuk hallgatása, a járatok jegyzése, és minden ehhez hasonló tevékenység a hobbijuk.
Ők építettek a kerítés mellett egy dombot, amiről szépen lehet követni a leszálló gépeket. Érdekes élmény volt.
Hazaérve már kezdett sötétedni, de Édua már nagyon várt bennünket. Ünnepi finomságokkal készült, amiket egy saját maga által rajzolt étlapból választhattunk ki.
A pincér, a szakács, és a muzsikus is ő volt egy személyben, és gondoskodott arról, hogy ennek a szép napnak nagyon kellemes lezárása lehessen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése