Korán keltünk a gyerekekkel, és amíg Orsinak volt (szerencsére) egy kis dolga, mi elsurrantunk otthonról a határba, és nagy mennyiségű vadvirágot szedtünk, ha már az a mi anyukánk -egyik- kedvence.
Hatalmas kazalnyi virágot gyűjtöttünk, melyet otthon kilenc kisebb egységgé kötöztünk, és úgy tettük egy nagy vödörbe... még ha itt kisebbnek is látszik.
Ez volt egy kilenced. Mikor Orsi hazaért, a gyerekek énekeltek neki, és egymás után köszöntötték a csokrokkal, anyu pedig pudingként olvadozott.
A délelőtt a születésnapi legók építésével folytatódott. A bonyolult szerkezetek továbbra is sok munkát igényeltek még, de legalább megvolt a közös móka.
Aztán nagymama is kapott a csokorból a három gyermektől. Cserébe náluk ebédelhettünk :-)
Grilleztünk a szabadban, és szeretgettük Orsit közben. :-)
Délutánra vártuk Sugi mamát és János papát, akik a gyerekek szülinapját jöttek ünnepelni.
János olyan tortát készített, ami eddig talán a legjobban ízlett nekem, és talán a többieknek is. Joghurtos tejszínes eper tortát... glutty...
Édua megkapta első laptopját, mely nem sok mindenre alkalmas, és még franciául is beszél, de ő imádja, és így mindenhova visszük magunkkal, és örömmel nyomkodja azóta is. (Meg a tesók is.)
Marcika pedig újabb legóval lett gazdagabb. Ezek a játékok együtt pedig olyan sok lehetőséget nyújtanak neki a kedvenc játékával játszani, hogy éjjelenként nem akar aludni menni.
Édua is újabb legót kapott, és így már három épülete van. Ezúttal egy cukrászdával lett gazdagabb. Sugi mama segített neki összeszerelni.
Vidám nap volt ez is. Ki is merültek a gyerekek. Lefekvés előtt még egy kis mesenézés is belefért a Legozás mellé, és aztán a szunyókálás.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése