Bicikli tábor a Velencei Tó körül

Végre tavasz, és mindenki reménykedik a meleg időben. Már volt is meleg kisebb időkre, de visszatért a hűvös, az eső és a szél. Május elsején a szokott bicajtábor idejére viszont csodálatos időt mondtak, és kivételesen be is jött nekik.

 A gyerekek is, de mi is nagyon vártuk a 4 napos pihenést, amit kivételesen teljes hosszában ki tudtunk használni, mert nem keresztezte a munkaidőt. Végre a nagy méretű autó is rendelkezésre állt, így optimistán készülődtünk, mindent vittünk amihez kedvet éreztünk. Ugyanakkor a meglepetés erejével hatott, amikor rájöttem, hogy az autó gyári tető rúdjaira nem fér rá a bicikli tartó. 

 

Szerencsére befért az össze bringa a csomagtartóba, ami önmagában egy őrület, de még mellé tettük a sok görkorit, koffereket, és mindent amire szükségünk volt, a tetőboxba pedig a fotós felszerelést, hálózsákokat, és azokat amiket nem akartunk összekenni a frissen olajozott drótszamarakkal.
Idén nem mentünk a határig, csak Velence fürdőre. Hipp-hopp megérkeztünk, és gyorsan kipakoltunk, és felfedeztük a lakrészt.

  Ennél szocreálabb ifi szállót nem is tudok nagyon elképzelni, pikkelyesen málló festett beton és vas, jéghideg szobák, csöpögő csapok, de mindez mellékessé vált, mert a társaság feledtette.

A gyerekek bandákba tömörülve fedezték fel a több emeletes komplexumot, a lépcsőkkel, körfolyosókkal tarkított épület együttest, és rejtett izgalmait.

A menzán szépen sorban álltunk a műanyag tálcákkal az idő konyhás néni előtt, és mindenki megkapta az adagot. Sorban ülve toltuk, és feledtük a puritán hangulatot. Mindneki jó kedéllyel beszélgetett, és a gyerekek alig várták, hogy mehessenek játszani.

Elbringáztunk felfedezni a környéket, kimentünk a partra, a móló felé, a hídra, a nádashoz.

 

 A gyerekek nagyon fel voltak pörgetve, és alig tudtak elaludni, főleg, a másnapi túra ígéretével.

Reggel aztán nagy örömmel ébredt a kis csapat, és készültünk is az útra. Mindenki bicajjal készült, én görkorcsolyával.

Pár defekt és kisebb problémák elhárításra kerültek, a menza reggeli után pedig már indulásra készen álltunk. Testvéremék hazajöttek Angliából, és az unokatesókkal együtt sorban álltunk az indulásra Gárdony felé.

Bicikli út veszi a Velencei tavat körben, ezen kerekeztünk Gárdony felé, ahol Hal, Vad, Bor és Pálesz fesztivál tartogatott sok érdekességet. Nem haladtunk igazán gyorsan, de a napsütésben, hőségben, és a virágillatban nem is volt igény a sietségre.

A fesztivál nagy kiterjedésű volt. A 7-es úttól a partig több központban rendezték, és a város különböző pontjain is voltak még érdekességek. Elsőnek a parton lovagoltunk, és néztük az árusokat,

 

 majd a mólón sétáltunk, és végül meglátogattuk a pénzszivattyút, ahol hangos és színes játékok sora csábította a gyerekeket.

Kipróbáltunk néhányat.

A dodge’em nagy csoportos öröm volt, mindenki együtt nyomta.

A kis vonat Bálint kedvence volt, és nem nagyon tudtuk ott hagyni.

Az ugráló vár alapján kitalált csúszdán tavaly még félt Marci, de idén hatalmasakat ugorva lendült a zuhanásnak, majd a siklásnak.

A gumi csúzliban hatalmasakat lehet ugrani, és az árához képest egészen hosszú ideig lehetett élvezkedni rajta.

Találtunk póni csikót simogatni, és vakondot egy szalma bála alatt, és sok egyéb apróságot, ami mind érdekességgel töltötte meg az időt.

Később elmentünk végig nézni az árusok egy részét, és enni valami ebéd félét.

Miután étkeztünk, találkoztunk a Minimax figuráival, ami nagyon tetszett a gyerekeknek.

Később visszamentünk a bicajokhoz, és elindultunk Gárdonyi Géza szülő házához, melynek tőszomszédságában állt a frissen átadott cölöp vár, mely az Egri Vár alaprajza szerint épült.

 Az oda vezető sétány önmagában is élmény volt.

A cölöp várban a legérdekesebb egyértelműen a beton csövekből épített kazamata rendszer volt, melyhez ingyen kapott mindenki fejlámpát, és így hosszú időn át, a föld alatti labirintusban tölthettük az időt.

A vár felfedezése után nyaltunk egy fagyit, és a szomszédos mezőn posztoló hagyományőrző játékokat próbálgattuk, mint az íjászat, csatacsillag hajítás, botharc, karika kapkodás karddal, és hasonló érdekességek.

A hazafelé út kalandosra sikerült. Marcinak kilazult a hátsó keréktartó csavarja, és így lelazult a lánca, majd menet közben leesett, és erre figyelve, a kissrác beleugratott egy mély árokba, viszont minden sérülés nélkül átvészelte a kalandot.

 Sajnos a lánc visszarakásához bántani kellett a bicajt, mert a megfelelő szerszámok hiányában nem fértünk a láncvédő alá, de megoldottuk a helyzetet. Sajnos az első kerék is leeresztett, de nagy nehezen mégiscsak haza vánszorogtunk.

Este ismét kimentünk a mólóra, és csodáltuk a naplementét, majd a tűz mellett ücsörögve hallgattuk a gitár és énekszót.

A fáradtság győzőtt, és elvonultunk aludni.

MÁSNAP:

 Másnap magam is a bringa mellett döntöttem, noha korcsolyával könnyebb fotózni menet közben, de a Marci sebessége olyan mértékben korlátozta a haladásunkat, hogy új megoldásra volt szükség. 

Szerencsére a közeli bicikli kölcsönzőben lehetett tandem kiegészítőt bérelni, amit az én bringámra csatoltunk, és így már nem jelentett problémát a leglassabb láncszem.

Az útirány megegyezett a tegnapival, de a program eltért. Gárdonyban ismét kimentünk a mólóra a tegnapi sárkányhajó kipróbálási lehetőséget keresve, de ma már nem voltak túra programok a nádasba.

Viszont találtunk hajó modellezőket, és jelentősebb időt töltöttünk a vásári forgatagban.

 

A család minden tagja csúzlizott az ördögfejekre diókkal, míg  a többi családtag tekerte a „motort” sisakban.

 Édua kikönyörgött egy vizes madár csivitelőt, de nagyon örült neki, és egymás kezéből vették ki a srácok, és sokat játszottak vele.

Később elmentünk Agárdra, ahol a menetrendszerinti hajót kivárva, új kalandra indultunk.

Sajnos a madárvilág felfedező hajóútról lemaradtunk, de ez a rövid kompozás is élmény számba ment.

Feltettük a bicajokat a csomagtartóra, és indultunk is a Szúnyog-szigetre.

A túlparton találtunk siklót, és egy meredek emelkedőt, aminek jutalma a hosszú lejtő volt. Az északi parton elindultunk visszafelé, és még jobban tetszett a táj, mint a sűrűn lakott délin.

A vártnál hamarabb hazaértünk, és a nagy túrát a közeli fagyizóban ünnepeltük meg.
Ez viszont egy különösen jó találatnak bizonyult. Ugyan a pintyek a kalitkában, és az érdekes tárgyak a falon is érdekesek voltak, de a kézműves fagyi minősége volt az igazi meglepetés.

 Olyan csodálatosan fincsi volt, hogy innentől kezdve állandóan visszajártunk.
 

 Az éjjeli buli most sem maradt el. A gyerek csapat bújócskázott, tüzet rakott, és kártya csatákat vívott a dalolás mellett, majd együtt vártuk a tűzijátékot, mely csak nem jött el… 

 

illetve akkor, amikor már egyenletesen szuszogott mindenki a szobánkban.
Másnap reggel többen elindultak a 40 fős társaságból, de mi még nem siettünk. Meg akartuk nézni a Szúnyog-sziget feletti Pákozd „Ingó Köveit” a hegyen, és feltüzeltem a srácokat, hogy geoládát fogunk keresni gps-szel. Kincskereséés ! 

 Felszereltük magunkat sok vízzel, és a tegnapi úton hajtottunk Pákozd felé. A tegnapi jutalom lejtők most bünti emelkedőként magasodtak előttünk, nem is beszélve a tikkasztó hőségről, mely május elsején szokatlannak számít. Estig 9 liter vizet ittunk meg.

Pákozdról bicajjal indultunk a hegynek, de aztán mégiscsak leláncoltuk őket, hogy gyalog menjünk tovább a kaptatón. Így emelni és vinni kellett Bálintot, de sok vízzel, és gyakori pihenővel túl lehetett élni.

A fennsíkon aztán minden sziklát megmásztunk. Az ősi gránit tömbök közül erodált anyag híján bizonytalannak tűnő kőtömbök érdekes alakzatai miatt kapta a környék a nevét.

Kezdetét vette a kincskeresés, és követtük a gps jeleit. A szilát teljes bizonysággal megtaláltuk, de a kincsesládát már előttünk valaki meglelte, ami nem lett volna baj, ha ott hagyja, ahogyan szokás.

 Itt egy kicsit elszomorodtunk, de az ígéret, hogy legközelebb is keresünk kincset, feledtette a problémát.

Haza indultunk, mert a nagy meleg miatt vizünk végére értünk, és a fagyizó ígérete sivatagi délibábként lebegett a szomjhalál szélén álló túlélő porontyok szeme előtt.

A nagy fagyizás az utolsó filléreinket is elvitte. Elvarrtuk a szálakat, visszavittük a bérelt tandem alkatrészt a kölcsönzőbe, berámoltunk az autóba, és haza indultunk.

 

Hazafelé elcsenedsültek a gyerekek, nagy piihenés következett a hosszú hétvége sok sportja, és nagy melege után. Nagyon jól éreztük magunkat !