Van pár Gábor a családban, Orsiéban egyből kettő is. Gondoltunk egyet, és elmentünk Esztergomba, ahol anyósomék több alkalommal töltöttek pár napokat karácsony környékén, és nagyon beleszerettek a kis város hangulatába. Itt ünnepeltük a Gáborok névnapját.
Az utazás még mindig élmény számba megy a nagy autóval. Mindenki úri kényelemben utazik, és közben csodásan szórakozik.
Esztergomba érve a Csülök Csárda előtt parkoltunk le, melyről tudtuk, hogy célpontunkká válik rövidesen, de előtte mindenképpen sétálni szeretett volna a család a katedrális tövében.
Megmásztuk az emelkedőt, majd a meredek lépcsősort a gyerekekkel, és a felső sík területen szaladgáltak, kergetőztek, motoroztak az apróságok. Bálint inkább az oszlopos csarnokot csodálta, amíg a többiek bementek, majd körbe járták a nagy épület együttest.
Később leereszkedtünk a domb másik oldalán, és a belé fúrt alagúton a csárda felé indultunk vissza.
Az étteremről nincs sok kép, mert egy ilyen helyen 5 gyerekkel megbolondulás van. Mindegyik más felé szalad, mást rosszalkodik, másért könyörög, így egy hasonló program nem túl idegnyugtató. Szerencsére az ifon nagyon jól alkalmas minden másra, mint a telefonálás, így a letöltött mesék, és nyugodtabb játékok azért ideiglenesen padhoz szögelték a gyerekeket.
A csárda valóban méltó a híréhez, és nem csak a hangulata volt kellemes a régi dolgokkal, és az árnyas, otthonos belsőjével, de a felszolgált finomságok is jól estek.
Az ebéd után viszont hosszabb sétára indultunk. A fő út mentén elballagtunk a főtérre, ahol nagyokat rohangásztak a gyerekek. Bálint könnyen ismerkedik, be is csüccsent egy a téren állomásozó, fiatalokból álló banda közepébe, mintha otthon lenne, és nem nagyon volt hajlandó tovább menni.
Később kiballagtunk a Kis-Duna sétányra, és kavics dobálás után elmentünk egy játszótérig, ahol a gyerekeket ismételten szabadjára lehetett engedni. Kellemes napos idő volt, nem siettünk, lélekemelő, idegnyugtató túránk volt.
Helyes épületek fotogén emberkék közt gázoltunk :-)
Szerelmes párokat fotóztam titokban...
És a sértődött gyermekem sem haragudott, hogy lencsevégre kaptam. Végre szép idő van, és lehet fotózni :-)
A játszó teret elhagyva aztán vissza kanyarodtunk a flottánk kikötője felé, és megcéloztunk egy fagyizót. Simon szépen, menetesen tekerte arcába a tölcsért. :-)
A nagyobbakat le sem lehetett lőni, szaladgáltak, bohóckodtak, jól érezték magukat.
Így zárult ez a szép napos hétvége március idusán. Hazafelé természetesen bealudt a csapat a nagy hajónk kellemes ringatózásában.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése