Doki szülinapja...

Nem voltam több 17 évesnél, amikor megismerkedtem Dokival. Akkoriban még andrásnak hívták, és a volt barátnőm tesóját alakította. Közben sok barátommal megismerkedett, és mivel annak idején igen sok szerepjátékot volt módunk játszani, a közös baráti körrel mély barátság alakult ki.

 Doki nagy korú lett, (nagyon nagy korú), és már szőrösödik is. Ezt a tényt minden évben megünnepeljük. Ilyenkor sorsot húzunk, és aki a rövidebbet húzza, az lesz a partin a kolbász. Szépen ledaráljuk, bélbe töltjük fűszerezve, és megsütjük.

 Doki ilyenkor nagy késeket lenget mint egy szakács, így neki nem merünk gyufaszálat osztani. Talán ezért is lehet, hogy megélte ezt a szép kort. Azért mikor már megfelelően meglocsoltuk alkohollal, megpróbálunk róla is lemetszeni egy kis hátszínt, vagy legalább egy kis zsírt lekaparni a pirítósunkra, de elég keményen meg kell küzdeni egy-egy finomabb falatért.

 Jobbnak látjuk ilyenkor elhalmozni őt mindenféle ajándékokkal, hogy ne akarjon hasonlóképpen ő is megtámadni bennünket, de még így is veszélyes. Szegény nomád testvért itt csak a polifoam páncélja óvta meg, de reggelre ő is kórházba került. Szerencséje volt, mert a detoxikáló alatt nem érezte, hogy 62 öltéssel kellett össze varrni a herezacskóját.

Esetenként a kiéhezett vadak közel merészkedtek néhányunkhoz, de rutinosan hárítottuk a közeledéseiket ! Nem azért darálunk le egy-egy testvérünket, hogy mindenféle kiveretlen kutyák rabolják el tőlünk a napi betevőt.

 A nagy mennyiségű húshoz nem volt elég a gyomorsav, és mindenféle maró folyadékokkal is kísérleteztünk. Doki gyermeki korában puszta foggal és körömmel vívott ki tiszteletet a hegyekben, így dísz-barbár címet kapott, és beavatást nyert a sámánok ősi főzeteinek titkos receptúráiba.

 Ezeknek nem csupán alapanyagjaik beszerzése és belefojtása embert próbáló feladat, megfőzése és visszafagyasztása kíván különleges tehetséget, de elfogyasztásuk sem olyan egyszerű, hogy bármely földi halandó képes legyen rá. Sebaj, aki nem alkalmas, nem is tud még egyszer próbálkozni...

 Éjfél felé aztán elfogyott a fogunkra való,és a falka nem maradhatott éhes, mert az beláthatatlan problémákat hozott volna a barbár főzettel felerősödött elemi éhség okán. Így tehát egy óvatlan pillanatban rárontottunk a védtelen, bár már szőrösödő teremtményre, és szomjunkat oltottuk.

 Nomád testvér különös kegyetlenséggel terítette le áldozatát, és marcangolta darabokra a mindnyájunk számára kiadós és zamatos táplálékot nyújtó prédát.

Ezúttal tehát megtört a hagyomány, és nem egy hanem két csorda tagot áldoztunk szőrös testvérünk utolsó esztendő fordulóján. Nagyon szomorúak lettünk a józanodást követően, hogy immáron nem lebeg rostos testének ígérete szemünk előtt.