2012. augusztus 6., hétfő

Nagy családi összejövetel a Péterfyéknél...

Minden évben -hagyományosan- találkozik a család, az egyik dédinagymamánál (a mi gyermekeink csak halacska dédinek hívják őt a nappali falába épített jelentős méretű aquarium miatt) és megünnepeljük több családtag születés és névnapját.
 A dédi már 92 éves, így nagy tisztelettel állunk a korához, és a család távolabb lakó tagjai is eljönnek ilyenkor, hogy együtt ünnepeljünk.
 Dédinek mindkét gyermekének 3 utóda született, és nekik is mindenkinek ugyanígy sok gyereke lett, noha. Vannak akik még csak most fognak házasodni, mint Évike és Hajni is, de már így is nagyon sok dédunoka szaladgál a kertben egy ilyen esemény kapcsán.
 Főleg lányok vannak, csak a Ráski vonalon születtek inkább fiúk. Halacska dédiéknek jelentős méretű kertjük van, és ebben nagyokat lehet futkározni, van mászóka, homokozó, hinta, de a csoportos játékokban is nagy fantázia van.
Miután a gyerekek mindenkit körbepusziltak, és mindenki üdvözölt mindenkit (ami nem tartott kevés ideig), elkezdődött a játék.
 Kisebb csoportok alakultak. Voltak babázós, voltak focizós, voltak fára mászós csoportok.
A szülők is csoportokba tömörödtek, voltak focizós, fára mászós, babázós... no jó, fára mászós nem volt. :-)
 Viszont voltak hasznos, és voltunk haszontalan csoportok. Nagy örömmel lestük, ahogyan a Péterfy rangidősek sütöttek a grillen, mi meg jól kotnyeleskedtünk közben.
A fiatal anyukák első sorban a babázásban jeleskedtek. Azon kívül, hogy saját apróságaikat terelgették, óvták, mutogatták egymásnak, később csere kereskedelembe is kezdtek, és mindenki megnézhette a másikét is.
 Mikor elkészült az ebéd, akkor több központot jelöltek ki a seniorok, és ezekhez a csomópontokhoz tereltük a báránykákat.
 A mi gyermekeink első sorban a kerti szaletli árnyékában kaptak helyet, és itt fogyasztgatták üggyel-bajjal a nekik kimért fejadagot.
 A kukták pocakjuk megtöltése után gyors sziesztába kezdtek, mely a fiatalabbakat egyáltalán nem zavarta abban, hogy jól érezzék magukat továbbra is.
 Valójában ilyenkor a fenekük székhez ragasztása, és az élelem betöltése okozza a legnagyobb gondot, nem a rendszer újra indítása, az étkezés végeztével.
 Szerencse, hogy ennyi gyerek van, mert végtelen számú kombinációban lehet játszani véges, de jelentős számú játékot.
 Valójában ez az esemény a henyélésről, iszogatásról és eszegetésről szól.
 Végre mindenkinek jut egy pár perc nyugalom, hiszen a sarjak elmennek játszani, és egy bekerített területen (amiről nem szökhetnek el), jól el vannak a szülők jókedvteremtő rutinfeladataik nélkül is.
 Ilyenkor csak lerogyunk, és nézzük, ahogyan elzúg előttünk egy csoport jobbra, majd elzúg egy csoport előttünk balra, majd ismét jobbra... na ekkor már rájuk kell szólni, mert kezd elfajulni valami, de aztán három ritmusig ismét kedélyesen mosolyoghatunk utánuk.
 Délután felé aztán, amikor az ebéd a sok ugrabugrálástól már összetömörödik, és kisebb helyet foglal, lehetőség nyílik a desszertnek.
 Sorra vesszük a felköszönteni kívánt állampolgárokat, és sorban mindenkinek énekel a nagy dalárda. Akár többet is.
 Első körben a dédi kapja meg a jókívánságokat, és sorban állnak az aprólékok, a közepesek, és a nagyobbak is, hogy mindenki összenyálazza az arcát, és valami különös ajándékkel köszönthesse fel.
 Utána Borika kapja meg a finomságokat, érdekességeket és a puszikat.
 Végül pedig Gábor, Orsi apja válik a dal célpontjává, és az ő háta lesz a lapogatások fő csatatere.
 Így telik el egy forró nyári vasárnap, ahol összejön a Péterfy és a Ráski ág, hogy egy nagyot piknikezzenek a kertben.
 Ezek után pedig egyenként szállingóznak hazafelé a családtagok, amíg nem marad más, csak a csend... és a kerti robotok.

Nincsenek megjegyzések: