Számomra fontos a történelem, ez határozza meg, hogy honnan jövünk, és mutatja, hogy hol tartunk az úton a cél felé. Annak akinek nincs gyökere, történelme, nincs a fejlődésében végpont és folytonosság, nem látja miért küzd, nem érti a befektetésének az értékét, nem tudja ellenőrizni annak hozományát, és nem látja miért kellene dolgoznia, hogy elérje célját.
Kétféle ember van. Az akinek vannak hagyományai, a családja eseményeket, ünnepeket, jó emlékeket, megszokásokat, értékrendszert adott a kezébe, és ezek fenntartását értékelik, s emellett az értékek fennmaradását fontosnak tartja, és van egy olyan ember típus, amelyre -talán- nem hagytak annyi élményt, nincsenek a családjának a történelmében kapaszkodók, nincsenek gyökerei, nem érti meg az értékekt, így a művészeteket, tradíciót, a munka gyümölcsét, a család értékét, és hasonlókat.
Ezek az emberek semmi mást nem tudnak az élet értékmérőjeként felsorolni, mint a pénzt. A pénzzel összekapcsolódnak az érdekek, és mivel nincsenek erkölcsi alapok, családi értékek, a gátlástalansággal sok esetben párosodnak a pénz érdekek. Ezzel az iránnyal nem tudok azonosulni, és ezt nagy eredménynek értékelem. Köszönöm a családomnak, gyermekeimnek, barátaimnak, Istennek, hogy színes a festményem, és nem monokróm számháborúban kell éljek.
Abban reménykedem, hogy a gyermekeimnek szeretet, egymás segítségét, sok élményt, boldogságot, és az életben valóban fontos és értékes dolgokat tudok tanítani. Reménykedem benne, hogy semmi nem kényszerít ennek az útnak az elhagyására, és és nem kell belerokkanjak a munkába, és tudok szeretni, lesz türelmem, és taníthatom az utódaimat az esszenciára: a szeretetre, békére, a csendes és intelligens szóra, a lelkes és szenvedélyes munkára, melynek alapján tiszteletet szereznek, elkerülik az üresség érzését, melytől állandó kisebbségi komplexusban szenvedve, görcsös viselkedési álcák mögé bújva élnének üres életet.
Sajnos a média ennek az esszenciája, manapság nem dolgoznak az emberek a mesterségük szerint, s mivel fizetnek a nem tudásukért is, értéktelenedik a tudás, az erőfeszítés. Valójában nem is tudják a legtöbben, hogy ha valaki ért valamihez, az milyen nagy dolog, nem tudják felmérni, hogy ha valaki dolgozik, keményen dolgozik valamiért, az milyen érzés, és mennyi áldozat, és így nem értékelik ezeket, pedig ebből áll a társadalom gerince. S ha nem értékelik, akkor előbújik az ügyeskedés, csökken a morál, a becsület a vesztesek jellemzőjévé válik, fékké, mely nem engedi a gátlástalanokhoz hasonlóan haladni őket. Így válik a tehetős ember becstelensége sikké, a munka lefitymálandóvá, a tudás szükségtelenné, az értékek pedig az érdekekkel szemközt álló ellenséggé.
Így válik tehát minden ami értékes, tartalmas, az életünk értékének mértéket adó rendszer a vesztesek bolondságává, ahogyan az emberiség a természetet ma már különálló dolognak kezeli, és teszi egyik napról a másikra tönkre a levegőt, a vizet, szemeteli a földet. Megmérgezzük az életterünket, és elfelejtjük az életünk valós értelmét.
Ebben a világban csak tudatosan élhetünk valóban boldog életet. A tudatosság pedig feltételezi a helyes érték ítéletet. Tudnunk kell, hogy nem a jó befektetés és helyes adózás a cél, hanem a kapcsolatok, a szeretet, az ünnepek, a jó érzés, melyet az egymás támogatása vált ki, a kölcsönösség, melyet a jó tett helyébe kapunk vissza, és az így pénz és hatalom nélkül felépülő világ. El kell lökjük a torz tőke alapú gondolkodást, mint ahogyan el kell taszítsuk a most jellemző gondolkodást a környezetünkkel való együtt (nem) éléssel kapcsolatosan.
Ez a természetes. Hiába szokjuk meg a McDonald's mérgező ennivalóját, hiába hagyjuk magunkat meggyőzni a szintetikus fűszerek és ízfokozók világában, a végén csak kibújik a szög a zsákból. Levertek, erőtlenek, boldogtalanok, egészségtelenek leszünk, és a végén már főzni is elfelejtünk.
Ehelyett az eredendő egészséget kell választani, magunknak kell termelni, hogy ne másoktól függjünk, tiszta energiával kell magunkat feltölteni, nem mások szennyezett kenyerét hagyni, hogy lenyomják a torkunkon, rászokva arra és bólogatva, biztos tudatában annak, hogy amit mások végig gondoltak helyettünk, az úgy jó tényleg.
Reménykedem abban, hogy sikerül felkeltenem magunkat a tömeghipnózisból, felismernünk a ránk erőltetett profitképes, gátlástalanul élet romboló hatásokat, és függetleníteni magunkat a sodrástól, hogy a saját utunkat járva, a gyermekeim és unokáim egy tartalmas és értékes életet élhessenek.
Ja, és támogatjuk, ha valaki szembe száll a szuper tőke érdekeivel, akármilyen is a stílusa, mert én nem tudnám megtenni, így bízom benne, hogy ő megteszi.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése