Hetedik nap Dél-Francia országban

Már tegnap reggel is igen idegesítő volt egy csapat frissen érkezett fiatal, akik hajnalban pofáztak a sátrunktól pár méterre, és nem lehetett aludni tőlük. Úgy tűnt, hogy el is mennek másnap, de nem. Tegnap éjfélig hangoskodtak, de pont az altatásnál elkussoltak, ami valószínű egy buliba indulás okán lehetett. Szerencse. Viszont még nem volt világos, amikor hazaeshettek, és ismét hangosan röhögve elkezdtek a sátruk előtt pofázni. Nagyon vergődtünk, és csak az álmosság okán nem mentünk ki csöndre inteni őket, de szerencsére megtette valaki helyettünk. Basszus, körben mindenkinél gyerekek, a sátrak egy vászonként nulla hangszigetelést biztosítanak, hogy lehet valaki ilyen köcsög ? 50 másik ember tud normálisan viselkedni ?

A ma reggeli ébredés sem volt másképpen, talán csak abban, hogy a vasárnap kapcsán elmaradt a gyorsulási verseny a nagykörúton, és nem autók és motorok zajára ébredtünk, mint máskor. Már minden apró részlet a költözésről és készülődésről szólt. Kivételesen Marcival mentem a pékhez, és jókat beszélgettünk közben. Marcival ezt ritkábban tudom megtenni, így különösen jól esett. Otthon egyből szenyákat is készítettünk, és már pakoltunk össze az útra. Ennek a jegyében telt el a délelőtt.

A gyerekek nem nagyon segítettek, de lehet, hogy nem is nagyon tudtak volna. Dél lett, mire összerámoltuk a sátrat, a camping cuccokat, és színültig megtöltöttem az autót, ahogyan jövetben is. Orsi nagyon sokat dolgozott, és a melegtől rosszul is lett egy kicsit. Kemény csaj.

A kicsekkolással sem volt gond, az átadással sem, szépen elindultunk. Rájöttünk, hogy csak arra tudunk kiszabadulni a környékről, amerre a gyilkos és állandó dugó vár, így hát a guillotine alá hajtottuk a fejünket, de legnagyobb meglepetésünkre most vasárnap okán vagy mi, de nem volt dugó, és mentünk, mint vajban a kés. Hamarosan már az autópályán döngettünk a célunk felé. Bálint már az elején kijelentette, hogy álmos, én pedig alvásra biztattam, amit meg is fogadott.

Az út elejétől a végéig horpasztott, a többiek szépen játszottak, anyu zenét hallgatott és relaxált, és az utazás sem tartott sokáig, szóval jó volt. Az egyetlen bonyodalom a céhoz érkezésnél következett, mert nem lehetett lejönni az autópályán ott ahol kellett volna, és 50km-es kerülőt ígért a buta gps, de persze nem úgy volt. Ahol sikerült lejönni a pályáról, ott NYITVA (vasárnap) volt egy turista info, és egy kedves lány útba igazított minket.

Ezek után díszlet falvakon mentünk keresztül, melyeket vagy nekünk építettek, vagy egy filmforgatásra, vagy csak egy vadnyugati filmhez hasonlóan megrettent a nép, és mindenki a házába húzódott előlünk, de egyetlen lelket sem láttunk.

A campinget egy hegyoldalban leltük meg. Bíztatóan nézett ki, így örömmel mentünk a recepcióhoz, ahol ugyan nem nagyon tudtak angolul, de cserébe hollandul megírt lapokat tettek elénk kitöltésre.

Nem hiszem, hogy az IQ alapján alkalmazzák a recepciósokat. A kérdésekre a válaszokat nagyon nehezen tudták kitalálni, az átadott egyforma, és egy eltérő 2+1EUR-s érmékből álló összeget az egyik lány képtelen volt megszámolni, segítség kellett neki. Kaptunk karszalagot, hogy meg ne lógjunk, majd egy golf autóval megmutatták a helyet ahol a sátrunkat felverhetik. Na, ez is gondot jelentett.

Két lány hosszan nézte a térképet, hogy jó helyen vannak-e, ahelyett, hogy a földbe szúrt számokat lesnék. Egy szép napos területet kaptunk, ahol meg lehet dögleni a sátorban felgyülemlő hőségtől, így azonnal kértem őket, hogy adjanak egy másik, árnyékos placcot. Szerencsére elég rugalmasak voltak, és kerestek nekünk olyant. Persze ennek a megtalálása még nagyobb gondot jelentett nekik, gondolom ezért nem merték elsőre ezt ajánlani. Itt a környező területeken sem nagyon voltak akkor még sátrak, azóta jöttek mellénk hollandok (gondolom ők sikeresebben el tudták olvasni az űrlapokat), de így is elég tágas a camping, nem úgy, mint az előzőben.

Viszont nincs saját fürdőszobánk, konnektorral, védett helyiséggel, rovarmentes pár lépcsős magasságban. Jó ez nem is elvárható. Viszont csönd van, nagyobb a helyünk, magunk mellé tudunk parkolni, és olyan csúszda rendszer van a gyerekeknek (is) kiépített medencéknél, mint a Palatinus strandon.

Elindultunk felfedezni a campinget. Sok fenyő, házikók, sátrak, főleg hollandok és franciák. Nagy strand, sok csúszda, játszóház, ugráló vár, foglalkoztató részek, minden ingyenes. Van flipperes pénzzabáló szoba is, azt jól elkerüljük. Nagyon sűrű a program, sportesemények, kisebbek foglalkoztatása egész nap, mozi, esti zenés előadás, van nagy színpad is. Na, ez lett végül a csapda.

A sátrat a gyerekek jelentős segítségével, hipp-hopp összeraktuk. Marci fiam verte be az össze cöveket, ami miatt nagyon megdicsértem az egyéként lusti kissrácot, hagy legyen sikerélménye. Kicsaptuk az ülőgarnitúrát, felszereltünk mindent, sőt előkerült az Orsinak titokban vásárolt függő ágy is, más kérdés, hogy a fák távolságai miatt itt is képtelenek voltunk felszerelni. Ugráló várazás és strandolás következett, amíg elkészült a vacsi. Utána már kezdődött az esti mini dizsi, amibe beállva a gyerekeink, együtt bohóckodtak a kb. 100 másik gyerekkel, a színpadon ugrabugráló 5 fiatallal.

Mókás volt, de gagyi nagyon. Nekik ez persze nem tűnt fel. Főleg, hogy füstöt és habtengert fújtak a színpadról. Volt vonatozás, Gangam Style, tánc, minden formában. Főleg Édua vette ki a részét, de Marcira sem lehetett panasz. Utána még kis játszóterezés, fürdés és altatás.

A baj ott történt, hogy a színpadon olyan lelkesek voltak, hogy csak nem akartak bekussolni. 10 után, már jó későn, próbáltuk altatni a gyerekeket, és gondolom a többi 100-at a többiek, de csak ment az a szar.

És nem maradt abba. 11-kor már olyan ideges voltam tőle, hogy már valamit tennem kellett, de Orsi nyugtatására csak fél12-ig bírtam. Bálint még mindig ébren volt, a nagyokat nem tudom. Akkor felkeltem, és kimentem a laptopommal másik szállást keresni. Bukjuk vagy nem ezt a jelentősebb tételt, ha még egy ilyen éjszakát az arcunkba tolnak, akkor én lelépek. Pihenni jöttünk, nem diszkóba !!! Aztán éjfélkor végre lehalkították. Kíváncsi leszek a holnapra, kapnak még egy esélyt.