Reggel a gyerekek egy korábban talált euróssal elindultak,
hogy a felfújható játék automatából újabb valamit nyerjenek ki, de persze az 1EUR
nem volt elég. 2 kellet. kisegítettem őket, mert éppen reggeliért mentem. Sajnos
ez a felfújható fegyver téma nem túl jó ötlet. Általában hatalmasak, és mivel
vagy a sátorban, vagy az autóban vagyunk, mindkettőben elég kis hely van arra,
hogy másfél méteres baseball ütővel hadonásszanak.
A sátor körüli területen
persze játszanak vele, de ez nem elegendő nekik. Próbáltak baseballozni is az
ütővel, harcolni is, de sajnos más gyerekek beszálltak a játékba fakarddal, és
innentől már nem volt olyan vicces a játék.
Reggel nyitva tartottuk a szemünket, mert valami cirkusz
téma volt beígérve, és a túl lelkes zenei szervezők a tegnap éjfélig tartó
zenélést ma reggel a camping kihangosítójára kiterjesztették, amivel a reggeli
nyugalmat zavarták.
Elég bosszantó volt, de ezen a hangszórón is a cirkusz
hangulatú zenék mentek. A jelzett időpontban a gyerekek megjelentek nagy
számban a strandon, de valahogyan cirkusz mégsem lett. Volt viszont mini dizsi,
meg voltak ügyességi játékok, amik azért jó szórakozási lehetőséget nyújtottak.
Pl. Hosszú polifoam szőnyeget feszítettek ki a medence vizén a szervezők,
aminek mindkét oldalát lesúlyozták, de alapvetően a víz tartotta a szőnyeget,
csak nem hagyták, hogy berogyjon. Ezen kellett végig szaladnia a gyerekeknek.
Aki lassan futott, az alatt elsüllyedt, aki gyorsan, az végig tudott rajta
menni. Ehhez hasonló mókák, kis medencézés és csúszdázás volt a délelőtti
program, majd elindultunk a levendula túrára.
Autóval elég messzire kellett menni, és igen magasan volt a
cél, a hegyekben már. Tudtuk, hogy Sault környékén több levendula túra
lehetőség is van, és arra gondoltunk, hogy bicajjal fogunk ezek közül egyet
lenyomni, de arra nem számítottunk, hogy ilyen meredek vidéken történik majd
mindez.
Megérkeztünk egy kedves kis faluba, és amíg a gyerekek lesték a helyi
petangosokat, mi bementünk a turista információba, és megérdeklődtük a túrákat.
Aztán leültünk tanácskozni, mert nagyon sok lehetőség volt, és nem igazán
gyermekbarát egyik sem.
Illetve tudván, hogy Bálint majd nem akar gyalogolni,
Marci meg nyávog ha emelkedik a bicaj út, olyan megoldásban reménykedtünk, mint
egy bicaj utánfutó.
Találtunk is egy bicaj szervízt ahol lehetett bérelni is. Jó
drágán, de ha már eljöttünk, ez nem lehetett akadály. Kivettünk 3 felnőtt, egy
gyerek bicajt, és egy kétszemélyes utánfutót a fiúknak. Nagyon élvezték.
Beültek, és ki sem akartak szállni innentől kezdve.
Még akkor sem, ha később
megálltunk. Első utunk a faluba vezetett, hogy ebédeljünk. Furcsa módon
mindegyik étterem visszautasított, hogy nincs konyha. Aztán valahol sikerült
négy melegszenyát venni, és miután bedörgöltük őket a parkban ahol a golyósok
játszottak, elindultunk. Kellemes lejtős úton indult a körút, és viszonylag
könnyen meg is találtuk a túra útvonalat.
Az egész körút nem volt hosszú, de
gyakran megálltunk vagy pihenni, vagy fotózni, vagy hasonló miatt, így elég
elhúzódott az idő, és a végén már sietni kellett, hogy este 7-ig visszaérjünk a
kölcsönzőbe. Az utánfutó eddig is megizzasztott, de kevésbé okozott gondot.
Innentől kezdve viszont a kellemes lejtő a túra elejéről, megmutatta gonosz
énjét is, és horror emelkedőbe váltott. Az utánfutóval a 21 sebességes bicikli
legalacsonyabb fokozatában is rettenetesen szenvedtem, és minden akaraterőmre
szükség volt, hogy egy-egy kitűzött pontig ne szálljak le a nyeregből.
Azért
felvánszorogtunk a hegytetőre, ahol a kölcsönző volt, és jóleső fáradtsággal
ültem le a földre, hogy levegőt kapjak. A lányoknak mindez sokkal könnyebben
ment.
Vagy én vagyok puding, vagy a két fiút az utánfutóval vontatni volt ilyen
nehéz, nem is beszélve a 10+kg-os táskámról, amiben a teljes fotós cucc mindig
velem van.
Magunkhoz tértünk azért. A kölcsönzős nővel kicsit
beszélgettünk, kiderült, hogy a francia fogászati turizmus részét képezik, és
szeretnek Bp-en bicajozni. Aztán kocsiba ültünk, és indultunk.
A napi vihar
most is fenyegetően közelített, de nem sokat kaptunk belőle. Hazafelé tempósan
mentünk, hogy itthon még elérjük az össznépi gyerek táncot, amit Édua nagyon
szeretett volna elérni. Talán 5 percet késtünk a kezdésről. Marci mellett még
Bálint is bekapcsolódott
Később a sátorban dinnyéztünk és eszegettünk, majd mesenézés
után mindenki nyugovóra tért.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése