Éjjel ismét belefagytam a hálózsákba, ahogyan tegnap is. Nem győztem az éjszaka közepén ruhákat keresni. Végül találtam pulcsit és felhúztam magamra a hosszú nadrágot, zoknit, mindent, de így sem volt kényelmes. A többiek szerencsére nem küzdenek ezzel a problémával. Valamit én rontok el. Reggel ismét a nagykörút zajaira ébredtünk.
Éduával és Bálinttal elballagtunk a helyi kis közértbe frissen sült baguette-ért, és belecsaptunk a reggelibe. A hűtőben sorakoznak a finomságok, így jó nagyot reggeliztünk. A srácok elmentek anyuval pancsizni, én még takarítottam kicsit, interneten kutattam a következő napi programunkkal kapcsolatosan, és úgy mentem utánuk.
A medence körül most talán többen voltak, vagy később értünk, de nem lett olyan jó helyünk. A strandolásban ez kevésbé jött ki rosszul. A gyerekek ott folytatták ahol abba hagyták. Ezen a napon is megjöttek az animátorok, akiket már nagyon várt Édua, és ezúttal beállt táncolni ő is, sőt még Marci is.
Persze nem mentek a medence elejére csak helyben, de így is részt vettek. Aztán a játékban már nem volt kérdés a részvétel. Most nem úszóverseny, hanem frizbi bajnokság következett. Két csapatot alakított az „izomember” ahogyan Édua nevezi, és két úszó karikába kellett eljuttatni a multinacionális válogatottnak a felfújható peremű frizbit. 3 passz után lehetett támadni, 3 másodpercnél tovább nem lehetett a frizbit birtokolni.
A gyerekek hősiesen küzdöttek. Édua ebből kimaradt, inkább a kapus szerepét választotta, de ugyanúgy örült a sikernek, és ügyesen védte a kaput. A játék végén sajnos nem volt ajándékosztás, pedig Édua azért erre nagyon számított.
A játék vége után már az ebéd ideje közelített. Orsi elment ismét ebédet kalapálni, amíg a gyerekekkel játszottunk a játszó házban. A legkisebbnek felnyílt egy korábbi könyék sérülése, ami miatt szalvétát kellett kunyerálni a helyi bárban, hogy felfogjuk a csordogáló vért, de meg kellett állapítsuk, hogy hősként, egy zokszó nélkül viselte a manó a traumát.
Visszaballagva a sátorhoz, anyu már majdnem készen volt a grill husival, amit a tavalyi nyaraláson vett mobil villany grillen sütött meg. A finom zöldség saláta, baguette és kakaó kombináció jól megtöltötte a srácokat. Én még a kiadós reggeli telített állapotában voltam, korai volt nekem az ebéd, de azért ettem a maradékokat, ahogyan egy családapára jellemző.
Ebéd után a család ismét megtámadta a medencét, én pedig kaptam egy kis szieszta lehetőséget, amit sajnos nem tudtam jól kihasználni, mert a nap olyan meleget csiholt, hogy mind a sátorban, mind előtte a fűben, kénytelen voltam bealudni a belvárosi autó zaj mellett, ahol a fejemre is kellett volna valami árnyékoló és hangfogó egyszerre. Csak folytam és olvadtam, így feladtam. Elmosogattam, és naplót kezdtem írni, mire megjött a kis csapatom, és felvettük a nyúlcipőt, hogy együtt hódítsuk meg a közeli St. Maxim utcáit, illetve elmenjünk egy Carefour-ba (hipermarket) nekem meleg ruhát venni, és vacsit.
Hogy a tőlünk 7km-re lévő városba miért tartott több mint egy órán át araszolni, azt a franciák sem tudják szerintem. Nem volt baleset, csak masszív dugó. Durvább, mint tegnap Saint Tropez-ba. Lenyomtuk, de fogadkoztam, hogy soha többet. Mondjuk ez idő alatt az 5 személyből 4-en bealudtak az autóban, ami jót tett a víztől, naptól szívott hangulatnak, fáradtság ellen.
A bevásárló központot nem volt egyszerű megtalálni, s mikor meglett, nem nagyon leltünk benne meleg ruhát, de végül csak sikerrel jártunk. Innen a part felé vettük az utat, parkoló helyet a horrorra számítva egész könnyen találtunk, és kicsit ballagtunk. Persze megint körhinta, fánk árus, fagyizó, és ezer más csábította a srácokat, de kemények voltunk, és ellenálltunk.
Egy darabig ez jól működött, és végig jártuk a partot, de mikor a keskeny utcákon kialakított éttermek és üzletkék közt sorjáztunk, akkorra felerősödött az „éhes vagyok” hiszti, és egy előre beígért fagyival sikerült kioltani a tüzét.
Kellemes kis árusok és régies hangulatú utcácskák, illetve a mindenhonnan tömegesen omló virágok, nagyon kellemes hangulatot nyújtottak, és mindenfelé látnivalók sora várt bennünket. Lassan az autó irányába ballagva közeledtünk, majd sötétedés környékén vissza is értünk, és dugó hűlt helyén simán hazasuhanva értünk a campingbe.
Vacsorára szendvicseket, gyümölcsöt és az ebédről megmaradt husit ettünk, miközben nagymamáékkal társalogtunk skype-on. A fürdést követően aztán kis mesenézés következett és az altatás. Mivel a gyerekek kitakaróznak az éjjel, elfordulnak a matracon egymás rugdosva, mivel lecsúsznak a földre, új formációt próbáltunk ki, és Bálint velünk aludt. Nehezen hajtotta álomra a fejét, de az éjjel jól sikerült, nem ébredt fel senki alvásidőben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése