Nyolcadik nap Dél-Francia országban

Reggel szépen ébredtünk. Nem fáztunk, nem volt melegünk, nem süt ránk a nap, árnyékban, nem a hőségtől kerülünk a sátorból elő, nincs zaj mint az előző campingben. A felháborodásom is párolog már.

 

Éjjel még neki álltam összeszedni az úti célokat, hogy lássuk térképen, hogy miket lehetne összekötni (meg másik szállást keresni), szóval már látom, hogy mi merre, hány méter.

Reggel tehát elmentünk csapatostul a helyi közértbe, és vettünk pár dolgot enni. Itt is olyan elősütött, helyben befejezett friss baguette van, amit szeretünk ízre, ropogásra, csak tudom, hogy tele van E-vel… Vettünk valami kész gofrit és valami fánkocskát is. Ezeken konkrétan érződött a műanyag, de kipróbáltuk. Marci kapott kis pókemberes labdát, amit nagyon élveznek, és örömködik a kisfiú, egész nap többször elmondja, hogy mennyire örül neki.

Reggeliztünk a sátor előtti részünkön. A sátornak a bejárata kihajtható, és árnyékban, de járó szellőben, nagyon kellemes körülmények közt tudunk bármit csinálni. Reggeli után már indultunk is a strandra. A napernyőt felvertem egy pontra, és így az egész strand területén mi voltunk az egyetlenek, akik rendelkeztek ezzel az űrtechnikával. Alá pokróc, és indultunk a csúszdákra. Már most, reggel 10 körül is elég zsúfolt volt minden, de lehetett azért kis várakozás árán csúszni. A medencékben is voltak nagy számban, de ott is el lehetett lenni. Délutánra viszont mindkét arány súlyosan leromlott.

A nagyobbik medence mellett voltunk. Van még pár kisebb, amiket még nem próbáltunk. A nagyba a csúszdák alatt kis mesterséges patak folyik be, mesterséges sziklák közt. Azzal mókáztunk, hogy a beledobott labda visszajött magától. Marci gyakorolja a fejes ugrást, Bálint örömmel úszkál az úszógumi biztonságával, Édua már profi. Marci legújabb trükkje, hogy úgy tud lemerülni a víz alá, hogy nem fogja be az orrát. Erre nagyon büszke.

A nagy medence egyébként nem olyan hideg vizű, mint az előző camping medencéje, ami jó hír, nem akkora sokk, bemenni. Bálintnak pisilnie kellett, és ezért elballagtunk egy másik medencéhez is, amin fakeretes üveg plexiborítás van, azaz fedett, de el lehet húzni a tető nagy részét, hogy jobban járjon a levegő. Ez a víz még melegebb. Apró gyerekeknek leválasztott része is van, mélyebb, ülős, sekély, stb is. Ezt is kedvelik a gyerekek, de nem termálvíz, nem forró, csak kicsit még langyosabb. Orsi egészen sokat tudott pihenni, ami jó, bár többször vissza kellett mennie valami ott felejtett dologért a sátorba. Aztán persze cseréltünk, és én is tudtam kicsit olvasni, ami már kezd perverz lenni, és az utolsó fokozat a keresztrejtvény előtt, ami egyenesen pofátlanság volna… 

Szóval ebédig pancsoltunk. Aztán a sátornál palacsintát akart Orsi sütni, de kiderült, hogy nincsenek hozzávalóink, a kis közért pedig este 4-ig zárva van. Közben béreltünk egy hűtőt, amit úgy hittünk, hogy a recepciónál lesz egy kis szobában, vagy egy nagyobb központi helyen, de e helyett a golf autóval idehoztak egyet, és ledobták mellénk a homokba, hogy nesztek. Én meg felkaptam, és beállítottam az előterünkbe. Van hűtőnk, tök jó ! Tele is raktuk gyümölccsel, olvadt vajjal, vízzel, mindennel.

A kis közért nyitását mesenézéssel, gyümölcsevéssel ütöttük el, majd a nyitás környékén megvettük, ami kellett, és Orsi nekiállt palacsintát sütni. Mi addig elmentünk csúszni párat a strandra. Na, eddigre már nagyon sokan voltak. Mire visszaértünk, Már volt palacsinta. Camping körülmények közt ez nem megy olyan gyorsan és jól, lassan sül, vastagabb lesz, de így is jó volt.

Palacsinta után nekikészültünk az indulásnak Sugiért Avignonba egy kis ugráló várazással és játszóterezéssel, de örömmel láttam, hogy a használhatatlan sebességű interneten a telefonomra végre sikerült letölteni a Francia térképes iGo navigációt, ami végre biztonságos oda találást biztosít bárhova. Így is lett. Könnyen és gyorsan odaértünk Avignonba.

Mivel még volt majdnem egy óránk, először a pápai palotát és fél hidat akartuk megnézni, és ezért leparkoltunk egy hatalmas óriáskerék mellett, és megkíséreltük, de nem jártunk igazán sikerrel, mert Bálintnál a fáradtság és a lustaság összességéből egy olyan nagy hiszti kerekedett, amilyent még nem láttunk tőle. Mindez 45 percet vett igénybe. Közben becibáltuk a város történelmi negyedének valami kis teréig, ahol valami színházak fesztiválja lehetett, mert különleges, bolondos ruhában különcök és bolondok tartottak felvonulást, közben sok féle performace-szal bemutatkozva. Voltak kis műfűvel borított utánfutón napernyő alatt pique-nique (itt tanultam) –ezők, voltak középkori ruhás emberek, voltak japánok, élettelen babának maszkolt lányt mozgatva arany jelmezben, és egy csomó más, de nem volt módunk rendesebben megnézni, mert Bálint hisztijére ráment az esténk. Indultunk vissza az autóhoz.

Az a két utca távolság, amennyire voltunk a járműtől, az ebben a formában pár percet vett csak igénybe. Ezen a szakaszon 3 különböző muzsikus is zenélt az utca kövön, de egyiket sem tudom meghatározni, hogy milyen eszközzel. Érdekes hangzású, megjelenésű és különc. Minden látott témára ez a pár jellemző volt igaz. Elhatároztuk, hogy visszajövünk majd Sugi érkezését követően.

A gps gyönyörűen odavitt a tgv állomásra, ahol a 10 perces várakozó felületen leállva is épp jók voltunk. Éduával bementünk, kitaláltuk, hogy merre lehet Sugi, aki épp jött is, így nagy örömmel összeborultunk, és már mentünk is az autóhoz. Na, és innentől kezdve kudarc, kudarc hátán.

Visszamentünk a várost megnézni, de az előbb még bőséges parkolót kínáló hely olyan mértékben volt teli, hogy nem tudtunk leállni, és a környékre is ez volt az igaz. Szóval lemondtunk a kalandról, és ezzel az evésről is, pedig az éhség már mardosta a családot. Ok, akkor menjünk haza. Erre kiderült, hogy le van zárva az út egyik irány, amin érkeztünk. Innentől kezdve vagy egy órán át nem találtunk ki a városból, mert a GPS mindenképpen ugyanazon az úton akart kivinni, és többször visszataláltunk ugyanoda, ahonnan elindultunk. Később stratégiát váltottunk, megkerültük az egész várost, rámentünk egy autópályára, és hazamentünk. Először csak csodaszép villám kompozíciókat tekintettünk meg, később viszont ránk szakadt az eső is.

Hazafelé szépen megtisztult az autó. Mire hazaértünk, már eléggé elállt, viszont eléggé késő is lett. A camping területére még be tudtunk jutni, de a sátorig már nem, mert késő éjjel nem enged be az automatika. Így az alvó gyerekeket ölben hoztuk volna be, ha nem ébrednek fel a Bálint kivételével. Ugyan még szemerkélt az eső, de már nem jelentős mértékben. Viszont sajnos ebben az időpontban már itt sem volt nyitva étterem féle. Elhúztuk Sugi bőröndjét, a gyerekeket, a saját cuccunkat a sátorig, és az a meglepetés ért, hogy a kedves szomszédjaink a szárító kötélen és a sátor előtt kinn hagyott székeket, asztalokat, stb. behozták nekünk a vihar elől. Nagyon meglepett és jól esett.

Lefektettük Bálintot, mi pedig lámpafény mellett vacsiztunk egy kicsit, majd mi is aludni tértünk. Ma nem volt dizsi, és ez nagyon megnyugtató !!!